Balatonfüred-Csopak borvidék

Borvidékünk a Balaton északkeleti részén, Balatonalmáditól Zánkáig terül el, a parti lapály feletti lankás hegységek dűlőin. Klímája szélsőségektől mentes, a Bakony-hegység völgyeiből lezúdulú hideg levegő és a Balaton határozza meg. A szőlőhegyeket hatalmas erdők veszik körül, ezért nyáron a napközben a tó felől áramló párás meleget estétől hűvös erdei levegő váltja fel a szőlősorok között.

 
borvidék_bevezető.jpg
 

 Elegáns és komplex savstruktúra

Az itt készülő borok frissességét elegáns és komplex savstruktúra biztosítja. A borvidék két különböző bortermelő tájra oszlik: a balatonfüredi borok általában testesebbek, tüzesebbek, alkoholszintjük magasabb, míg a csopaki borok könnyedebbek, lágyabbak, illat- és zamat-gazdagabbak. Közös vonásuk viszont a mineralitás dominanciája, ami a talaj magas ásványtartalmára vezethető vissza. Az olaszrizling a helyi „vagány”, kiválóan adja vissza a termőhelyi sajátosságokat. Emellett jelentős területeken találunk még rajnai rizlinget, rizlingszilvánit, szürkebarátot, traminit, sárgamuskotályt, sauvignon blanc-t és chardonnay-t is.

 
kék_03_poharral.jpg
 
 
márga.jpg

Pala, mészkő, márga

A borvidék talaja rendkívül változatos: alapvetően kristályos pala, de megtalálható itt a vörös homokkő, a dolomit, a márga, a mészkő és a bazalt is. A Tihanyi-félszigeten, ami egy vulkáni kráter maradványa, vulkáni tufa is található. A talaj sok helyütt vörös és fehér színárnyalatok kavalkádja: néhol a vörös homokkő magas vastartalma vörösre, máshol a karbonátkőzetek mészben gazdag málladéka fehérre színezi.

 
 
kövek.jpg
 

 A borvidék története

A szőlőművelés több mint 2200 éve megszakítatlan, fontos helyet foglal el a borvidéken. A borkultúrát a kelták honosították meg, majd a rómaiak fejlesztették tovább. Ezt bizonyítják a Balácán feltárt kúria falán talált szőlőmotívumok is. Később a magyar királyi és egyházi birtokok, főúri szőlők helyszíne volt. A középkorban a környező húsz falu legnagyobb szőlőbirtokosaként a Tihanyi Bencés Apátság határozta meg a borvidék fejlődésének irányát. A török hódoltság ideje alatt alábbhagyott a szőlőművelés, a 18. században lendült fel újra. A 19. századra Balatonfüred, a „Balaton fővárosa” vált a térség központjává, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkozhattak a térség kiváló boraival. A rendszerváltozást követően a borászok fokozatosan hagytak fel az államszocializmus mennyiségi szemléletét tükröző művelésmódokkal, és tértek át a helyi hagyományokat és a modern szőlőtermesztési ismereteket ötvöző minőségi bortermelésre.

 
borvidék_története.jpg